A kortárs magyar irodalomban egyre több fiatal tehetség bukkan fel, akik friss hangvétellel, őszinte vallomásossággal gazdagítják a lírai műfajt. A költészet szerelmesei számára különösen izgalmas felfedezni azokat az alkotókat, akik képesek hitelesen megfogalmazni a mai kor ember-élményeit, miközben nem szakadnak el a magyar líra hagyományaitól sem.
Bajnai Nóra Katalin két költői kötettel jelentkezett az elmúlt években, amelyek mind tartalmilag, mind formai megoldásaikban figyelemre méltóak. A Félvégtelen című gyűjtemény 2011-ben látott napvilágot, és Tandori Dezső elismerő soraival került a közönség elé. A neves költő különösen értékelte a versekben megjelenő apró események hitelességét és a reménység érzékletes megidézését. Az a tény, hogy Tandori maga ajánlotta az olvasók figyelmébe a kötetet, sokat elárul a benne rejlő költői értékekről.
Két évvel korábban, 2009-ben jelent meg az Ön-zene című első kötet, amely már akkor egyértelművé tette, hogy a legifjabb költőnemzedék ígéretes hangja szólal meg benne. A kritika kiemelte a kötetből áradó természetességet és a kiszámíthatóságtól mentes versbeszédet. A költő saját életét, érzelmeit és gondolatvilágát szabadon kezelt formavilágban jeleníti meg, mintha egyfajta lelki térképet készítene az olvasó számára.
A karakterisztikus költői látásmód központi témája az én vizsgálata, a személyiség mérlegre tétele. Ez nem öncélú önfigyelés, hanem őszinte kísérlet arra, hogy versbe öntsük mindazt, ami egy ember belső világában zajlik. Az ilyen típusú magyar költői művek ritkák abban az értelemben, hogy képesek maradandó élményt nyújtani anélkül, hogy kimódoltnak vagy erőltetettnek hatnának.
A kezdő költők számára különösen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amely az őszinteség és a műviség között húzódik. Bajnai Nóra esetében ez az egyensúly már első kötetében megmutatkozott, ami ritka jelenség az irodalmi életben. A karakteres versbeszéd magától értetődően teremti meg a költészet lehetőségét, nem erőlteti rá az olvasóra a poétikus hangulatot.
Az újabb kortárs lírai alkotások gyakran küzdenek azzal a problémával, hogy miként lehet hitelesnek maradni a poszt-modern kor irodalmi közegében. A fiatal költők sokszor túlságosan is törekszenek az újszerűségre, miközben elveszítik az emberi dimenziókat. Bajnai Nóra verseiben viszont megmaradt az a közvetlenség, amely nélkülözhetetlen a költészet és az olvasó közötti kapcsolat kialakulásához.
A Szintézisben című 2006-os antológiában is szerepeltek művei, ahol huszonhárom szerző alkotásai kerültek egy kötetbe. Az antológiát Csukás István, Nemere István és Veress Miklós bírálta el, ami önmagában is jelzi a válogatás szakmai színvonalát. Különösen értékes volt ebben a gyűjteményben, hogy a már elismert írók, költők felvállalták az együttszereplést a kezdőkkel, ezzel is segítve őket irodalmi útjukon.
A kortárs magyar költészet izgalmas korszakát éli, amikor a hagyomány és az újítás termékeny találkozása valósulhat meg. Az olyan fiatal alkotók, akik képesek megőrizni költői hangjuk egyediségét, miközben beilleszkednek a magyar líra nagy folyamába, reményt adnak arra, hogy a költészet továbbra is élő, pulzáló művészeti ág marad.

